A tiszavasvári polgármesteri hivatal előtt közmunkáért tüntető romák aligha gondolták, hogy akciójuk magának a miniszterelnöknek ad écát (úgy is fogalmazhatnék, hogy magas labdát) a következő beszéde megírásához. Orbán Viktor számára ezeknek a szerencsétleneknek a könyörgése azt az üzenetet hordozza (miként erről a kereskedelmi és iparkamara gazdasági évnyitóján beszélt), hogy a „segély helyett munkát” gondolat immár a társadalom mélyrétegeiben is polgárjogot nyert, és valójában ezzel ért véget Magyarországon a szocializmus.


Hiszen az emberek immár nem segélyért, hanem (köz)munkáért dörömbölnek a polgármester ajtaján, ami ugye más minőséget jelöl. A kormányfő az elmúlt napokban olyannyira magáévá tette ezt a gondolatot, hogy népes hallgatósága (mintegy félezer vállalkozó és nagyvállalati vezető) előtt mindjárt be is jelentette: 2018-ra elérhető Magyarországon a teljes foglalkoztatás! Kérdés, hogy a jelen viszonyok között (amikor a magyar munkás egy óra alatt ötödannyit keres, mint osztrák kollégája) ez kell nekünk, vagy aki csak teheti, vegye a nyakába a világot, és a határ túloldalán végezze ugyanazt a munkát. Ötször annyiért…

Petneházi Attila a Hajdú-bihari Napló újságírója.

A címlapról ajánljuk